Béla Fleck, Zakir Hussain, Edgar Meyer - The Melody Of Rhythm (2009)

Béla új prodzsektjét, egyben új kedvencem posztolását pontosan erre a napra szántam. Isten éltesse a Jézuskát! Békés, boldog karácsonyt nektek!

Klikk

Loss Of A Child - Carry Me Home (2009)

Ez egy olyan album, amit most azonnal letöltöl és meghallgatol!

ms

Year Of No Light & Machu Picchu Mother Future - Split (2009)

01. Year Of No Light / Fear Falls Burning - The Golden Horn of the Moon
02. Year Of No Light / Nadja - Les Mains De Nadja
03. Machu Picchu Mother Future - Space Mountain Forever

dl

Képzelt Város - Mit nekem (2009)

Van ez a "büszkeségfal" nevű marhaság az iviven. "Írd ki te is a falra, amire/akire büszke vagy Magyarországon". Nos, ha nem lennék ilyen introvertált jellem, és tíz évvel fiatalabb lennék, és mondjuk fölvenném az alkalmazást, a Képzelt Város simán ott szerepelne nálam Bartók, Juhász Ferenc, Földes László, Ferenczi Sándor, Nádas Péter stb. mellett.

A Képzelt Város nagyon jót tett velem, mikor fülhallgatót dugtam a fülembe és megszólalt Latinovits hangján kedvenc Ady-versem, a Muszáj Herkules. Dobtam egy hátast. A zene ugyanis tökéletesen és tudatosan épül a szövegre. Ugyanakkor (nem sárgultam, hanem) zöldültem az irigységtől, mert ezt valahogy, valahol én is el akartam játszani.

A KV nem post-rock, nem egy a sok közül. A KV jelenleg az egyik legjobb magyar zenekar, amit ismerek. Érezhetőek a külső hatások, de ezek olyan öntőformába kerültek, ami teljes egységgé gyúrta őket. Gyöngyi, Máté, Marci, Gergő, Dávid és Szabolcs! Csókolom a seggeteket.

D.

Honlap (ingyen letölthető, 320kb/s)
Myspace

Meat Loaf - Bat Out Of Hell III: The Monster Is Loose (2006)

Nem tudom kellőképpen méltatni azt a mesterművet, mely most, három évvel később is segít átvészelni ótvaros hétköznapjaimat, antiszociális hajlamom ünnepélyét, a munkám és a pénz iránti mélységes utálatot; azt az albumot, mely most is segít elviselni az értelmetlen csevegések zaját és az emberszagot a végtelenségig zsúfolt távolsági járatokon.

A Bat Out Of Hell trilógia záró darabja ocsmány borítóján és hülye (általam kevésbé kedvelt) vendégzenészein túl (Brian May, John 5...) olyan értékeket hordoz, amit nem lehet szavakkal kifejezni. Nem illik a blog profiljához sem. Dehát varietas delectat.

Meat Loaf elmúlt hatvan. Annyi érzés, szenvedély, gyűlölet, őszinteség, alázat, tehetség, öröm és bánat szorult a hangszálaiba, hogy még egy 13. századi spanyol inkvizítort is megbőgetne. Ez a lemez örök, a legjobbak és legnagyobbak öröksége. Bach, Mozart és Beethoven öröksége. Egy könnyűzenei requiem. A legjobb rockopera, amit valaha hallottam. És a Seize The Night az, ahol eléri a tetőpontját. A Seize The Night, valahányszor hallom, gyermekké tesz engem.

A Bat Out Of Hell I és II számomra még ismeretlen, talán kétszer ha hallgattam őket, nem voltak rám ekkora hatással. De abban biztos vagyok, hogy a későbbi haljunk-meg-együtt-a-szerelmünkért védjegyű darkos kultusz ebből nőtte ki magát.

Ti megtört, otthoni veszekedésektől gyötört fiúk és lányok fekete bakancsban, kik ott ültök a közterek padjain lehajtott fejjel, kannás borral, hallgassátok Meat Loaf bácsit! Ő meg fog érteni titeket. Bless the night, before it has the chance to pass.

Wiki
Töltött Meat Loaf
Cry Over Me klip

01. The Monster is Loose
02. Blind as a Bat
03. It's All Coming Back to Me Now
04. Bad for Good
05. Cry Over Me
06. In The Land of The Pig, The Butcher is King
07. Monstro
08. Alive
09. If God Could Talk
10. If It Ain't Broke, Break It
11. What About Love?
12. Seize The Night
13. The Future Ain't What It Used to Be
14. Cry to Heaven

Bumm!!

Irtózatosan jó klip a német Collapse Under The Empire következő albumáról (Find A Place To Be Safe, 2009). Keress egy biztonságos helyet és figyeld. Ha belegondolok, honnan kezdték, és hogy idáig jutottak... It's evolution, baby!

Sting - If On A Winter's Night... (2009)

Mi a pöcs?

Ezek után akár az első hó is leeshet. Lenne hozzá aláfestés. És nem is akármilyen!

Linket nem adok, eleget szívtam miatta, estére meg már nem lenne itt a poszt.

zilto(v)id örül.

TV Buddhas - The Golden Period (2009)

Szombaton valaki megnyerte a két nagygurigát a lottón. Neki küldöm ezt szeretettel. Én erre ráznám hajnalig, egy üveg Johnny-val (black label) a hónom alatt. Rohadjon ki a bele a mázlistának.

Az izraeli TV Buddhas az Om unokatesója. Most hallgatom először. Isteni.

2009. november 20., Budapest, Blue River Pub; november 21., Szolnok, Tomi Vendéglő. Lélekben ott leszek.

1. Wandering Song
2. Desire
3. Stars In My Eyes
4. The Light
5. La Li Loo
6. Headache Party
7. Buddha Rock
8. Ghost
9. Goin' Home

Űröm
Töltött Buddha

UPDATE (nov. 19.): A koncertek időpontjai nem, de a helyszínek megváltoztak! Lásd a kommentek között. Köszönöm Varga Péternek az infót!
Link #1
Link #2

Kris Kristofferson - Closer To The Bone (2009)

Szedje, aki él. Mert gyönyörű. The road never ends, and the soul never dies.

1. Closer to the Bone
2. From Here to Forever
3. Holy Woman
4. Starlight and Stone
5. Sister Sinead
6. Hall of Angels
7. Love Don't Live Here Anymore
8. Good Morning John
9. Tell Me One More Time
10. Let The Walls Come Down
11. The Wonder
12. I Hate Your Ugly Face

Pearl Jam - Backspacer (2009)

Hoppá. Brendan O'Brian jó döntés volt. Ha jól emlékszem Vedder korábban azt nyilatkozta, most már bánják, hogy nem hallgattak a "nagy öregre". Figyelemmel kísérte Springsteen tarolását az utóbbi években, és tudta, hogy O'Brian keze van a dolog mögött.

Nem, a Pearl Jam nem siker-fény-csillogásra vágyott, sokkal inkább tudatosságra, és arra, hogy ne robbanjon szét a turbina attól a hatalmas energiától, ami összegyűlt a fiúkban.

Lehet, hogy megköveznek ezért, de számomra Pearl Jam nem létezett a Riot Act óta. A legutóbbi self-titled albumot - a bugyuta borítójával és komolytalan nótáival - egy félresiklott kísérletnek éreztem. Nem hittem, hogy a jövőben újra olyanok tudnak lenni, amilyennek valójában szerettem őket. Tegnap és ma a Speed of Sound a kedvencem, holnap nem tudom melyik lesz...

1. Gonna See My Friend (Vedder)
2. Got Some (Ament)
3. The Fixer (Cameron, McCready, Gossard)
4. Johnny Guitar (Cameron, Gossard)
5. Just Breathe (Vedder)
6. Amongst the Waves (Gossard)
7. Unthought Known (Vedder)
8. Supersonic (Gossard)
9. Speed of Sound (Vedder)
10. Force of Nature (McCready)
11. The End (Vedder)

Linket sajnos nem adhatok, megint panasz érkezett rám a DMCA-től.
(De van torrent is a világon...)

Jesu - Infinity (2009)

Ezen nincs mit szépíteni. Justin Broadrick agya elszállt. Olyannyira, hogy írt egy ötven perces nótát, melynek - nagyon találóan - az Infinity nevet adta. És valóban: hallgatás közben úgy érzem, sosem lesz vége. Várom a katarzist, amit a Sun Down első nyolc percében éreztem, de sehol semmi. Döcög a pécsi vonat hazafelé. Lassan beérek, de még mindig nincs vége, aztán az utolsó percek sípolása fölrobbantja a fejemet. Bazmeg, sípoltatni egy jó szám végén kell a gitárokat. De itt! Ilyet én is tudok, csak lenne időm rá...

Az 'Opiate Sun EP' október környékén jelenik meg és ígéretesebbnek tűnik. Jesu-nál az EP-k valahogy mindig egy kicsit jobban sikerülnek.

Adok egy linket a japán bónuszra is. Szerintem az már kritikán aluli, de lehet hogy van, aki nem így gondolja.

Infinity (49.31)
+
Japanese Bonus Disc:
Infinity [Part 2: Re-Interpretation] (17.30)

R. A. T. M. - Democratic National Convention (August 14, 2000 in LA)

Békés nosztalgiabuli a mexikói komcsikkal. Az egyik operatőr törött kezén és Morello fehér zokniján kívül minden oké. Anger is a gift.

Szolg. közl. II

A július 5-i bécsi Springsteen-koncert óta nem nagyon jutok szóhoz. És zenéhez sem. Ha az ember nem él parnasszista életmódot, nem használ drogokat és csak kéthavonta egyzser issza hülyére magát (ahogy én is), akkor nehezen hever ki egy ilyen traumát. Az, hogy "Springsteen-koncert" számomra fogalom. Ezt kb. nyolc éve gondolom így, mikor először hallottam a Live in New York City-t. Ültem a Budai vár előtt, én, vidéki paraszt egy sörrel az ölemben. Volt egy diszkmenem és egy doboz cigim. Nem volt olyan a net, mint most. Ha vettem egy cédét, azt kénytelen voltam hónapokig hallgatni, és csak azt. Így volt ez a New York-i koncerttel is.

Mielőtt elkezdtem volna ezt a blogosdit, számomra nem létezett más, csak Neil Young, Dylan, Bowie, Johnny Cash, Springsteen, Van Morrison, Gordon Lightfoot és a többiek. Ahogy szalad az idő a fejed fölött, egyszer csak ráébredsz, hogy az ember akaratlanul is visszatér a gyökerekhez. Mindegy hogy kamaszként Seattle-i zenét, blekmetált, repmetált vagy akármit hallgatott, ezek csupán emlékek, a harag és lázadás metonímiái. A legfontosabb a zenében, az életben: az őszinteség. És a tudatosság. A nagy öregek tudják ezt. Ezért jó hozzájuk visszatérni. Ők a zene archetípusai. Egy pillanatra előhívják a kollektív tudattalant, hogy ne legyen szar az életed, és hogy ami szar, az is jól essen neked.

Egy időre szőnyeg alá söpröm ezt a post-izélést, egy darabig nem fog érdekelni a semmiből hirtelen fellángoló zenekarok pályafutása. Tervezem, hogy két hét múlva veszek egy Seagull S6-ost, csinálok egy myspace-profilt, ahová felrakom akusztikus szóló pötyögéseimet. Én leszek a magyar Billy McLaughlin. Erről persze időben értesültök majd. Addig is élvezzétek a nyarat, csókolom a seggeteket.

Intronaut - Live in Arizona (2009)

Ghaust - Ghaust (2008)

Ghaust a kedvenc indonéz zenekarom, mert mást nem ismerek onnan. Sőt, gyanítom, hogy a műfajon belül úttörők saját hazájukban. Reszelősen szép, szépen reszelős gitárzene jobbnál jobb témákkal. És csak ketten vannak, dobbal-nádihegedűvel.

Ilyenkor válik világossá, amit Földes L. mondott az ezredfordulón: "már nincsenek határok..." Indonézia kurva messze van, ezt a zenét viszont kurva közelinek érzem, mintha rokona lennék a két kis ferdeszeműnek. Örülök, hogy ilyenek, örvendek a szerencsének, senang bertemu anda beruntung!

Ghaust

01. Day After (Entering Into Peace)
02. Sleep And Release
03. Torchlight
04. Akasia
05. The Wolf And The Boar
06. At Sea We Are Nothing

Myspace

Szolg. közl.

Kaptam egy szerelmes levelet a DMCA-től (Digital Millennium Copyright Act), mert volt pofám megosztani az új Dave Matthews- és Bob Dylan-lemezt. Nekik pedig volt képük törölni ezt a két posztot. Nos, igazuk van. Ezt a blogot amúgy sem méjnsztrím zenekarok/előadók népszerűsítése miatt indítottam, mert az ellentmondásos lenne. Így hát maradok továbbra is eredeti tervemnél: vannak klassz dolgok a világon, melyekről sajnos kevesen tudnak. Blogger-(elv)társaim mellett azért csatlakoztam ebbe az elektronikus-misszionárius közösségbe, hogy változtassak ezen a helyzeten. A hazai média sajnos nem hajlandó, és alkalmatlan arra, hogy bővítse szürkeállományunk zenei részlegét. Ezért vagyunk mi. Emellett persze dolgozom is, élem az életem, de a jövőben megpróbálok gyakrabban jelentkezni. Kárpótlásul egy kicsit újítottam fejlécügyileg. Legyetek továbbra is lelkes olvasóim, hallgatóim. Csókolom a seggeteket.

Saxon Shore - It Doesn't Matter (2009)

A világ az utóbbi hónapokban halomszámra fossa a különböző post-rock bandákat. Attól félek, hogy lassan megutálom az olyan nagyokat is, mint az Explosions In The Sky, a GY!BE, a This Will Destroy You vagy a Mogwai. Mert mindenki rájuk akar hasonlítani.

De néha akad ezerből egy, amelyik kilóg a sorból. Ilyen az amerikai Saxon Shore legújabb termése. Tudom, hogy ebben a műfajban relatív, hogy mi okoz mély katarzist, mégis nehéz lenne ebbe az albumba belekötni. (Talán túlzás már, ahogy a Nothing Changes fokozatosan robbanásig erősödik, de a Thanks For Being Away rögtön megszépíti ezt az apró hibát. Onnantól kezdve az egész - hogy is mondjam - tökéletes.)

It Doesn't Matter

01. Nothing Changes
02. Thanks For Being Away
03. Tweleven
04. This Place (vocals by Caroline )
05. Sustained Combustion
06. Bar Clearing Good Times
07. What Keeps Us Up
08. Small Steps
09. Tokyo 4.12am
10. Goodnight, So Long
11. Amber, Ember, Glow (Japanese bonus)
12. Secret Fire, Binding Light (Japanese bonus)

Isis - Wavering Radiant (2009)

Hölgyeim és Uraim, Kedves Gyerekek! Íme a tökéletes album. A zene iránti maximális alázat. A zenei őszinteség, tudatosság megtestesülése, a kitartó munka gyümölcse hét nótába csomagolva, ahol nincs egy fölösleges másodperc, ahol semmi sincs hiába. Tiszteljétek és imádjátok. Tudtam én, hogy jó lesz ez, éreztem, a jóisten is így akarta, ámen.

Mert megérdemlem

1. Hall of the Dead
2. Ghost Key
3. Hand of the Host
4. Wavering Radiant
5. Stone to Wake a Serpent
6. 20 Minutes / 40 Years
7. Threshold of Transformation

Hammock - Mono No Aware (videó)

veszek egy Hammock-os pólót. ennyi.

Erik Mongrain - Eqilibrium (2008)

Esténként 38 fok van a hónom alatt, így hát nem dolgozom és van időm körülnézni a monitor előtt a nagyvilágban.

Tegnap tudtam meg pl., hogy egyik kedvenc gitárosom Equilibrium címmel kiadott egy új albumot. Meghallgattam és már a tizedik másodperc után egyetértően bólogattam, mert tudtam (így is lett), hogy annál is jobbat fogok hallani, mint amire számítottam. Aztán ritmusra bólogattam negyven percen keresztül. (A Fusions-t még anno leszedtem, de ezekkel már piszok nehéz dolgom lesz.)

Erik két évvel idősebb nálam, Kanadában született (hol máshol), félig francia (a nevéből könnyű kitalálni), és most éppen Kingslight-on játszik. Elkoptatott már egy Guild D55 (amiről álmodni sem merek), egy Rainsong JM1000, egy cseh Stonebridge CM22, egy 12 húros SS24 és egy PRS (Paul Reed Smith) Erik Mongrain prototype 16 nevű gyönyörűséget. Úgy tanult meg pengetni, ahogy kell. Hallás után. Meggyőződésem, hogy aki kottáról tanul meg gitározni, az maximum vidéki lakodalmak sztárja lehet. Gyerekként megtanulni a kottát ugyanis legalább olyan szar, mint kötelező olvasmányokkal csúfítani a nyár utolsó napjait. (Ezért nem szeretnek olvasni az emberek, és ezért lett a Páluccaifijúk az ország "legnépszerűbb" regénye.)

Az első gitárom tizenkét évesen kaptam. Onnantól kezdve mindenki hülye szabályokkal zaklatott és nem létező kötelességeket vetített elém. Mi lesz veled, ha a kezedbe nyomnak egy kottát valahol? - mondták. Semmi. Megkérdezem, hogy állítva vagy fektetve kell nézni. Aztán rendelek még egy sört.

Bizonyos szempontból Erik a példaképem, mert ha a kezembe veszem az akusztikust, akkor érzem magam igazán szabadnak. Erik nem úgy virgázik, mintha maszturbálna, hanem játszik. Szerelemből. Zenélni csak szerelemből lehet. És igaza van Hobónak mikor azt mondja, "ha a szólista a hangszerébe szerelmes, nem a zenébe, kicsúfolhatjuk magunkat." Így születik meg az egyensúly (ezt jelenti ugyanis az equilibrium) zene és hallgatója között.

Szeretném, ha ezt az albumot minden kezdő, középhaladó és magát haladónak nevező gitáros meghallgatná, és föltenne magának pár kérdést: vajon jó úton haladtam eddig; érdemes nekem egyáltalán gitározni; vagy csak így tudok fölszedni csajokat; van elég türelmem ahhoz, hogy folytassam, amit elkezdtem? Egyébként meg hallgassa meg mindenki, ha már ezt a posztot végigolvasta, szeretni fogja Erik muzsikáját. [Két szám erejéig (bund nélküli basszussal) Michael Manring is közreműködik.]

Equilibrium (320kb/s)
jelszó: Fairmaiden

1. A Ripple Effect (2:22)
2. Alone In The Mist (5:24)
3. Equilibrium (5:06)
4. Muse (5:17)
5. The Silent Fool (4:20)
6. Pandora's Box (4:07)
7. Eon's Illusion (4:09)
8. Raindigger (4:03)
9. Maelström (5:31)

The Boss - Working On A Dream (2009)

Ötösre államvizsgáztam. Elméletileg tanárbácsi vagyok, gyakorlatilag egy seggfej. Ez pedig Springsteen tizenhatodik albuma. Ő is ötösre vizsgázott vele.

Jön egyébként Bécsbe is valamikor július elején. A legolcsóbb jegy 165 euró, ami majdnem ötvenezer pénz. Ezért hát elneveztem Burzsoá Springsteen-nek. Ja és nem megyek.

Torrente

Type O Negative - World Coming Down (1999)

Csak azért, mert kurva hideg van. Meg szeretem. Főleg, ha hideg van. Ha ezt hallgatom, még a hideget is szeretem. Tíz éve jelent meg. Nem az a gótikus förmedvény, amit azok a lányok hallgatnak, akik a két századdal korábbi, töksápadt, húszkilós nőkre [a modern pszichoanalízis szerint saját halott anyjukra (mit gondolsz, Hófehérke miért hófehérke?)] akarnak hasonlítani, hanem jóféle dúm + kib. rákenró tele iróniával. Lehet rajta röhögni, jobb részeknél akár sírni is (pl. Everything Dies). A White Slavery a kokainfüggőségről szól. Boldog új esztendőt.

Pusztul a világ.

1. Skip It
2. White Slavery
3. Sinus
4. Everyone I Love Is Dead
5. Who Will Save the Sane?
6. Liver
7. World Coming Down
8. Creepy Green Light
9. Everything Dies
10. Lung
11. Pyretta Blaze
12. All Hallows Eve
13. Day Tripper [Beatles Medley: Day Tripper / If I Needed Someone / I Want You (She's So Heavy)]