Ezen nincs mit szépíteni. Justin Broadrick agya elszállt. Olyannyira, hogy írt egy ötven perces nótát, melynek - nagyon találóan - az Infinity nevet adta. És valóban: hallgatás közben úgy érzem, sosem lesz vége. Várom a katarzist, amit a Sun Down első nyolc percében éreztem, de sehol semmi. Döcög a pécsi vonat hazafelé. Lassan beérek, de még mindig nincs vége, aztán az utolsó percek sípolása fölrobbantja a fejemet. Bazmeg, sípoltatni egy jó szám végén kell a gitárokat. De itt! Ilyet én is tudok, csak lenne időm rá...Az 'Opiate Sun EP' október környékén jelenik meg és ígéretesebbnek tűnik. Jesu-nál az EP-k valahogy mindig egy kicsit jobban sikerülnek.
Adok egy linket a japán bónuszra is. Szerintem az már kritikán aluli, de lehet hogy van, aki nem így gondolja.
Infinity (49.31)
+
Japanese Bonus Disc:
Infinity [Part 2: Re-Interpretation] (17.30)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése