Ghaust a kedvenc indonéz zenekarom, mert mást nem ismerek onnan. Sőt, gyanítom, hogy a műfajon belül úttörők saját hazájukban. Reszelősen szép, szépen reszelős gitárzene jobbnál jobb témákkal. És csak ketten vannak, dobbal-nádihegedűvel.
Ilyenkor válik világossá, amit Földes L. mondott az ezredfordulón: "már nincsenek határok..." Indonézia kurva messze van, ezt a zenét viszont kurva közelinek érzem, mintha rokona lennék a két kis ferdeszeműnek. Örülök, hogy ilyenek, örvendek a szerencsének, senang bertemu anda beruntung!
Kaptam egy szerelmes levelet a DMCA-től (Digital Millennium Copyright Act), mert volt pofám megosztani az új Dave Matthews- és Bob Dylan-lemezt. Nekik pedig volt képük törölni ezt a két posztot. Nos, igazuk van. Ezt a blogot amúgy sem méjnsztrím zenekarok/előadók népszerűsítése miatt indítottam, mert az ellentmondásos lenne. Így hát maradok továbbra is eredeti tervemnél: vannak klassz dolgok a világon, melyekről sajnos kevesen tudnak. Blogger-(elv)társaim mellett azért csatlakoztam ebbe az elektronikus-misszionárius közösségbe, hogy változtassak ezen a helyzeten. A hazai média sajnos nem hajlandó, és alkalmatlan arra, hogy bővítse szürkeállományunk zenei részlegét. Ezért vagyunk mi. Emellett persze dolgozom is, élem az életem, de a jövőben megpróbálok gyakrabban jelentkezni. Kárpótlásul egy kicsit újítottam fejlécügyileg. Legyetek továbbra is lelkes olvasóim, hallgatóim. Csókolom a seggeteket.
A világ az utóbbi hónapokban halomszámra fossa a különböző post-rock bandákat. Attól félek, hogy lassan megutálom az olyan nagyokat is, mint az Explosions In The Sky, a GY!BE, a This Will Destroy You vagy a Mogwai. Mert mindenki rájuk akar hasonlítani.
De néha akad ezerből egy, amelyik kilóg a sorból. Ilyen az amerikai Saxon Shore legújabb termése. Tudom, hogy ebben a műfajban relatív, hogy mi okoz mély katarzist, mégis nehéz lenne ebbe az albumba belekötni. (Talán túlzás már, ahogy a Nothing Changes fokozatosan robbanásig erősödik, de a Thanks For Being Away rögtön megszépíti ezt az apró hibát. Onnantól kezdve az egész - hogy is mondjam - tökéletes.)
01. Nothing Changes 02. Thanks For Being Away 03. Tweleven 04. This Place (vocals by Caroline ) 05. Sustained Combustion 06. Bar Clearing Good Times 07. What Keeps Us Up 08. Small Steps 09. Tokyo 4.12am 10. Goodnight, So Long 11. Amber, Ember, Glow (Japanese bonus) 12. Secret Fire, Binding Light (Japanese bonus)
Hölgyeim és Uraim, Kedves Gyerekek! Íme a tökéletes album. A zene iránti maximális alázat. A zenei őszinteség, tudatosság megtestesülése, a kitartó munka gyümölcse hét nótába csomagolva, ahol nincs egy fölösleges másodperc, ahol semmi sincs hiába. Tiszteljétek és imádjátok. Tudtam én, hogy jó lesz ez, éreztem, a jóisten is így akarta, ámen.
1. Hall of the Dead 2. Ghost Key 3. Hand of the Host 4. Wavering Radiant 5. Stone to Wake a Serpent 6. 20 Minutes / 40 Years 7. Threshold of Transformation
Esténként 38 fok van a hónom alatt, így hát nem dolgozom és van időm körülnézni a monitor előtt a nagyvilágban.
Tegnap tudtam meg pl., hogy egyik kedvenc gitárosom Equilibrium címmel kiadott egy új albumot. Meghallgattam és már a tizedik másodperc után egyetértően bólogattam, mert tudtam (így is lett), hogy annál is jobbat fogok hallani, mint amire számítottam. Aztán ritmusra bólogattam negyven percen keresztül. (A Fusions-t még anno leszedtem, de ezekkel már piszok nehéz dolgom lesz.)
Erik két évvel idősebb nálam, Kanadában született (hol máshol), félig francia (a nevéből könnyű kitalálni), és most éppen Kingslight-on játszik. Elkoptatott már egy Guild D55 (amiről álmodni sem merek), egy Rainsong JM1000, egy cseh Stonebridge CM22, egy 12 húros SS24 és egy PRS (Paul Reed Smith) Erik Mongrain prototype 16 nevű gyönyörűséget. Úgy tanult meg pengetni, ahogy kell. Hallás után. Meggyőződésem, hogy aki kottáról tanul meg gitározni, az maximum vidéki lakodalmak sztárja lehet. Gyerekként megtanulni a kottát ugyanis legalább olyan szar, mint kötelező olvasmányokkal csúfítani a nyár utolsó napjait. (Ezért nem szeretnek olvasni az emberek, és ezért lett a Páluccaifijúk az ország "legnépszerűbb" regénye.)
Az első gitárom tizenkét évesen kaptam. Onnantól kezdve mindenki hülye szabályokkal zaklatott és nem létező kötelességeket vetített elém. Mi lesz veled, ha a kezedbe nyomnak egy kottát valahol? - mondták. Semmi. Megkérdezem, hogy állítva vagy fektetve kell nézni. Aztán rendelek még egy sört.
Bizonyos szempontból Erik a példaképem, mert ha a kezembe veszem az akusztikust, akkor érzem magam igazán szabadnak. Erik nem úgy virgázik, mintha maszturbálna, hanem játszik. Szerelemből. Zenélni csak szerelemből lehet. És igaza van Hobónak mikor azt mondja, "ha a szólista a hangszerébe szerelmes, nem a zenébe, kicsúfolhatjuk magunkat." Így születik meg az egyensúly (ezt jelenti ugyanis az equilibrium) zene és hallgatója között.
Szeretném, ha ezt az albumot minden kezdő, középhaladó és magát haladónak nevező gitáros meghallgatná, és föltenne magának pár kérdést: vajon jó úton haladtam eddig; érdemes nekem egyáltalán gitározni; vagy csak így tudok fölszedni csajokat; van elég türelmem ahhoz, hogy folytassam, amit elkezdtem? Egyébként meg hallgassa meg mindenki, ha már ezt a posztot végigolvasta, szeretni fogja Erik muzsikáját. [Két szám erejéig (bund nélküli basszussal) Michael Manring is közreműködik.]
Ötösre államvizsgáztam. Elméletileg tanárbácsi vagyok, gyakorlatilag egy seggfej. Ez pedig Springsteen tizenhatodik albuma. Ő is ötösre vizsgázott vele.
Jön egyébként Bécsbe is valamikor július elején. A legolcsóbb jegy 165 euró, ami majdnem ötvenezer pénz. Ezért hát elneveztem Burzsoá Springsteen-nek. Ja és nem megyek.
ziltovid vagyok, de ennek a fele sem igaz. Azokért blogolok, akik előhívják a kollektív tudattalant. This is my Shangri-la. Ezek a zenék azonban csak mutiba készültek. Meg lehet (és meg is kell!) őket vásárolni. Ja, és senki ne menjen el szó nélkül! Tenkszforviziting.
Ghaust a kedvenc indonéz zenekarom, mert mást nem ismerek onnan. Sőt, gyanítom, hogy a műfajon belül úttörők saját hazájukban. Reszelősen szép, szépen reszelős gitárzene jobbnál jobb témákkal. És csak ketten vannak, dobbal-nádihegedűvel.
Esténként 38 fok van a hónom alatt, így hát nem dolgozom és van időm körülnézni a monitor előtt a nagyvilágban.
Ötösre államvizsgáztam. Elméletileg tanárbácsi vagyok, gyakorlatilag egy seggfej. Ez pedig Springsteen tizenhatodik albuma. Ő is ötösre vizsgázott vele.
