Hammock - Mono No Aware (videó)

veszek egy Hammock-os pólót. ennyi.

Erik Mongrain - Eqilibrium (2008)

Esténként 38 fok van a hónom alatt, így hát nem dolgozom és van időm körülnézni a monitor előtt a nagyvilágban.

Tegnap tudtam meg pl., hogy egyik kedvenc gitárosom Equilibrium címmel kiadott egy új albumot. Meghallgattam és már a tizedik másodperc után egyetértően bólogattam, mert tudtam (így is lett), hogy annál is jobbat fogok hallani, mint amire számítottam. Aztán ritmusra bólogattam negyven percen keresztül. (A Fusions-t még anno leszedtem, de ezekkel már piszok nehéz dolgom lesz.)

Erik két évvel idősebb nálam, Kanadában született (hol máshol), félig francia (a nevéből könnyű kitalálni), és most éppen Kingslight-on játszik. Elkoptatott már egy Guild D55 (amiről álmodni sem merek), egy Rainsong JM1000, egy cseh Stonebridge CM22, egy 12 húros SS24 és egy PRS (Paul Reed Smith) Erik Mongrain prototype 16 nevű gyönyörűséget. Úgy tanult meg pengetni, ahogy kell. Hallás után. Meggyőződésem, hogy aki kottáról tanul meg gitározni, az maximum vidéki lakodalmak sztárja lehet. Gyerekként megtanulni a kottát ugyanis legalább olyan szar, mint kötelező olvasmányokkal csúfítani a nyár utolsó napjait. (Ezért nem szeretnek olvasni az emberek, és ezért lett a Páluccaifijúk az ország "legnépszerűbb" regénye.)

Az első gitárom tizenkét évesen kaptam. Onnantól kezdve mindenki hülye szabályokkal zaklatott és nem létező kötelességeket vetített elém. Mi lesz veled, ha a kezedbe nyomnak egy kottát valahol? - mondták. Semmi. Megkérdezem, hogy állítva vagy fektetve kell nézni. Aztán rendelek még egy sört.

Bizonyos szempontból Erik a példaképem, mert ha a kezembe veszem az akusztikust, akkor érzem magam igazán szabadnak. Erik nem úgy virgázik, mintha maszturbálna, hanem játszik. Szerelemből. Zenélni csak szerelemből lehet. És igaza van Hobónak mikor azt mondja, "ha a szólista a hangszerébe szerelmes, nem a zenébe, kicsúfolhatjuk magunkat." Így születik meg az egyensúly (ezt jelenti ugyanis az equilibrium) zene és hallgatója között.

Szeretném, ha ezt az albumot minden kezdő, középhaladó és magát haladónak nevező gitáros meghallgatná, és föltenne magának pár kérdést: vajon jó úton haladtam eddig; érdemes nekem egyáltalán gitározni; vagy csak így tudok fölszedni csajokat; van elég türelmem ahhoz, hogy folytassam, amit elkezdtem? Egyébként meg hallgassa meg mindenki, ha már ezt a posztot végigolvasta, szeretni fogja Erik muzsikáját. [Két szám erejéig (bund nélküli basszussal) Michael Manring is közreműködik.]

Equilibrium (320kb/s)
jelszó: Fairmaiden

1. A Ripple Effect (2:22)
2. Alone In The Mist (5:24)
3. Equilibrium (5:06)
4. Muse (5:17)
5. The Silent Fool (4:20)
6. Pandora's Box (4:07)
7. Eon's Illusion (4:09)
8. Raindigger (4:03)
9. Maelström (5:31)

The Boss - Working On A Dream (2009)

Ötösre államvizsgáztam. Elméletileg tanárbácsi vagyok, gyakorlatilag egy seggfej. Ez pedig Springsteen tizenhatodik albuma. Ő is ötösre vizsgázott vele.

Jön egyébként Bécsbe is valamikor július elején. A legolcsóbb jegy 165 euró, ami majdnem ötvenezer pénz. Ezért hát elneveztem Burzsoá Springsteen-nek. Ja és nem megyek.

Torrente

Type O Negative - World Coming Down (1999)

Csak azért, mert kurva hideg van. Meg szeretem. Főleg, ha hideg van. Ha ezt hallgatom, még a hideget is szeretem. Tíz éve jelent meg. Nem az a gótikus förmedvény, amit azok a lányok hallgatnak, akik a két századdal korábbi, töksápadt, húszkilós nőkre [a modern pszichoanalízis szerint saját halott anyjukra (mit gondolsz, Hófehérke miért hófehérke?)] akarnak hasonlítani, hanem jóféle dúm + kib. rákenró tele iróniával. Lehet rajta röhögni, jobb részeknél akár sírni is (pl. Everything Dies). A White Slavery a kokainfüggőségről szól. Boldog új esztendőt.

Pusztul a világ.

1. Skip It
2. White Slavery
3. Sinus
4. Everyone I Love Is Dead
5. Who Will Save the Sane?
6. Liver
7. World Coming Down
8. Creepy Green Light
9. Everything Dies
10. Lung
11. Pyretta Blaze
12. All Hallows Eve
13. Day Tripper [Beatles Medley: Day Tripper / If I Needed Someone / I Want You (She's So Heavy)]

Johnny Cash - Personal Christmas Collection (1994)

Örök kedvencemmel, a királlyal kívánok békés, boldog karácsonyt minden kedves és kedvetlen olvasómnak, látogatómnak. Bőgessen és boldogítson titeket is Cash ezen az estén, szeressétek anyátokat, gondoljatok apátokra, kapcsoljátok ki a tévét, igyatok vöröset, egyetek sokat. Isten óvja a jólnevelteket!

Cash: Personal Christmas Collection

Sepultura - A-Lex (2009)

A 2006-os Dante XXI után - ami kedvenc brazil bandám történetének legjobb albuma - a Sepu ismét lenyűgözött. Az A-Lex legyen hát a blog első újévi albuma, mert elődje tendenciáját követi, és mert nem adta alább.

Szarok rá, hogy Max és Igor után mi lett a zenekarból, ez már egy másik Sepultura, ami sokkal jobb, koncepcionálisabb, határozottabb. Eddig száz, most már százhúsz százalékig biztos vagyok benne, hogy a váltás Derrick Green-re (ének) és Jean Dolabella-ra (dob) a lehető legjobb döntés volt. Ez az album nagyon-nagyon jó. Metal for thinking people.

Sepuék keményen dolgoztak az utóbbi két-három évben, és ez látszik. Az A-Lex négy tételre épül és minden benne van, amire egy gondolkodó embernek szüksége lehet. Még az Örömódát sem hagyták ki belőle. Ez most tudom, giccsesnek tűnik, de ha meghallod, minimum bólogatsz egyet (Ludwig Van). Én ma este iszom Sepu egészségére.

Ahogy a Dante-lemez az Isteni színjátékra, ez most egy Antony Burgess-regényre és egy Stanley Kubrick-filmre (Clockwork Orange) épül. Történet egy agymosásról, és játék a főhős, Alex nevével (A-Lex="nincs-törvény"). Nem akármilyen tehát ennek a lemeznek az episztemológiája.

Előre szólok, hogy a nóták (320 kb/s) még nincsenek sorrendbe rakva. Ez a te dolgod lesz, de a poszt alján adom a mankót. Jó mulatást!

Sán-dor

Mankó:
1. A-LEX I
2. Moloko Mesto
3. Filthy Rot
4. We've Lost You
5. What I Do!

6. A-LEX II
7. The Treatment
8. Metamorphosis
9. Sadistic Values
10. Forceful Behavior
11. Conform

12. A-LEX III
13. The Experiment
14. Strike
15. Enough Said
16. Ludwig Van

17. A-LEX IV
18. Paradox

Sepulspace
Sepulnation

Lvmen - Heron (2008)

Elérkezett a pillanat, mikor (az általam is) cseh neurózisznak csúfolt egyik nagy kedvencem kinőtte gúnynevét és ezzel a madárral itt a képen elérte azt a fenséges (igen, így kell írni) magaslatot, amikor már nehéz valaki mellett labdába rúgni. Vagy mi. A másik dolog, amit mondani szeretnék, hogy ne csodálkozz, ha az album címét Heroin-nak olvasod. Nálam is így alakult. Lvmen új lemezénél és a reggeli merevedésnél ugyanis még mindig vannak jobb dolgok. Pl. a pszichopatológia. Félreolvastad büdös kölök? Úgy köll neked.

Mikol a lómaiak azt mondták, hogy lvmen, akkor az azt jelentette, hogy fény. Ez a kívül-belül-oda-vissza fekete gyönyörűség valóban annyi fényt hoz retkes hétköznapjaidba, hogy az már kellett. Hallgassad szeretettel, gyermeki odaadással, de egyedül, mert körülötted mindenki utálni fogja.

HERON

1. XIV (3:02)
2. XV (3:25)
3. XVI (11:03)
4. XVII (8:13)
5. XVIII (4:14)
6. XIX (6:52)
7. XX (6:30)
8. XXI (6:27)

myspace
official