![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7MnuFLx2VcBkSHnE3WPNQCXvX7R-iVbEP7DTy9ZjZa0vziozt0OvVv6hINkJc3VlhV4y6zW8oyFSTOGhLPW_RkxdmKvLSXSiMYf5pVX7V8-Bi7xTC3GgNNAsi35IcVy4OU6DL8SSv9PQ/s200/therapybrief.jpg)
A legfejlődőképesebb banda, amit ismerek a Radiohead mellett. Nincs két egyforma albumuk és mégsem okoznak soha csalódást. És nincs mit emészteni ezen az újon sem, én például nagyon rá vagyok állva. Andy Cairns szövegei pedig költemények. A legutóbbi (Crooked Timber, 2009) is Immanuel Kant-ra hajazott, a mostani Vadimir Nabokov-ra. Andy művelt ember, ez látszik a végeredményen. Szeretném, hogyha szeretnétek.