Esténként 38 fok van a hónom alatt, így hát nem dolgozom és van időm körülnézni a monitor előtt a nagyvilágban.Tegnap tudtam meg pl., hogy egyik kedvenc gitárosom Equilibrium címmel kiadott egy új albumot. Meghallgattam és már a tizedik másodperc után egyetértően bólogattam, mert tudtam (így is lett), hogy annál is jobbat fogok hallani, mint amire számítottam. Aztán ritmusra bólogattam negyven percen keresztül. (A Fusions-t még anno leszedtem, de ezekkel már piszok nehéz dolgom lesz.)
Erik két évvel idősebb nálam, Kanadában született (hol máshol), félig francia (a nevéből könnyű kitalálni), és most éppen Kingslight-on játszik. Elkoptatott már egy Guild D55 (amiről álmodni sem merek), egy Rainsong JM1000, egy cseh Stonebridge CM22, egy 12 húros SS24 és egy PRS (Paul Reed Smith) Erik Mongrain prototype 16 nevű gyönyörűséget. Úgy tanult meg pengetni, ahogy kell. Hallás után. Meggyőződésem, hogy aki kottáról tanul meg gitározni, az maximum vidéki lakodalmak sztárja lehet. Gyerekként megtanulni a kottát ugyanis legalább olyan szar, mint kötelező olvasmányokkal csúfítani a nyár utolsó napjait. (Ezért nem szeretnek olvasni az emberek, és ezért lett a Páluccaifijúk az ország "legnépszerűbb" regénye.)
Az első gitárom tizenkét évesen kaptam. Onnantól kezdve mindenki hülye szabályokkal zaklatott és nem létező kötelességeket vetített elém. Mi lesz veled, ha a kezedbe nyomnak egy kottát valahol? - mondták. Semmi. Megkérdezem, hogy állítva vagy fektetve kell nézni. Aztán rendelek még egy sört.
Bizonyos szempontból Erik a példaképem, mert ha a kezembe veszem az akusztikust, akkor érzem magam igazán szabadnak. Erik nem úgy virgázik, mintha maszturbálna, hanem játszik. Szerelemből. Zenélni csak szerelemből lehet. És igaza van Hobónak mikor azt mondja, "ha a szólista a hangszerébe szerelmes, nem a zenébe, kicsúfolhatjuk magunkat." Így születik meg az egyensúly (ezt jelenti ugyanis az equilibrium) zene és hallgatója között.
Szeretném, ha ezt az albumot minden kezdő, középhaladó és magát haladónak nevező gitáros meghallgatná, és föltenne magának pár kérdést: vajon jó úton haladtam eddig; érdemes nekem egyáltalán gitározni; vagy csak így tudok fölszedni csajokat; van elég türelmem ahhoz, hogy folytassam, amit elkezdtem? Egyébként meg hallgassa meg mindenki, ha már ezt a posztot végigolvasta, szeretni fogja Erik muzsikáját. [Két szám erejéig (bund nélküli basszussal) Michael Manring is közreműködik.]
Equilibrium (320kb/s)
jelszó: Fairmaiden
1. A Ripple Effect (2:22)
2. Alone In The Mist (5:24)
3. Equilibrium (5:06)
4. Muse (5:17)
5. The Silent Fool (4:20)
6. Pandora's Box (4:07)
7. Eon's Illusion (4:09)
8. Raindigger (4:03)
9. Maelström (5:31)
